A Peter-elv

Fejétől bűzlik a hal
A Peter-elv első nyilvános ismertetésére 1960 szeptemberében egy szemináriumon került sor, ahol szövetségi pénzalapból támogatott oktatási kutatóprogramok vezetői számára tartottam előadást. Minthogy a résztvevők mindegyike sikeres pályázatot körmölt le, azzal jutalmazták őket, hogy egy vagy több kutatóprogram élére nevezték ki őket. Egyik-másik pályázónak valóban voltak kutatási tapasztalatai, de kinevezésükben ez semmi szerepet sem játszott. Sokan viszont alkalmatlanok voltak kutatások tervezésére, ezért kétségbeesésükben úgy döntöttek, hogy egyszerűen megismételnek néhány, már gyakran elvégzett statisztikai vizsgálatot.
Amikor rájöttem, hogy ezek az emberek pusztán arra fecsérlik az időt és az adófizetők pénzét, hogy újra felfedezzék a kocsikereket, úgy döntöttem, hogy helyzetük magyarázataképp ismertetem velük a Peter-elvet. Előadásomra egyesek ellenségesen, mások jóízű nevetéssel reagáltak. Egy fiatal statisztikus valósággal gurult a nevetéstől, és szó szerint leesett a székéről. Később bevallotta, azért reagált így, mert szörnyű dolgokat humorosan adtam elő, és ugyanakkor látta, hogy a kutatások élére került urak arca előbb vörös, majd céklaszínű lesz.